Zoli elkezdett szervezni Pünkösdre egy túrát. Valahogy nem került szinkronba a csapat.
Szilárd a Fertőtavat vette célba. Zoli Maratont futott. A többiek családi körbn töltötték a hétvégét.
Peti megpendítette, hogy szívesen megmutatná az Őrség endúrósabb arcát. Nekem mindig az endúrós a szebbik arc.
Peti a környéken nőtt fel, és a Simson után egy 125-ös Yamaha DT-vel gyakorlatilag minden utat bejárt ezen a gyönyörű vidéken.
Ideje volt személyesen is megismerkednünk vele, és a szívet dobogtató BMW F800GS-el. Sárga-fekete, mint a gyerekkori Riga 12-esem!
Ari is velünk tartott. Keszthelyről Zalaegerszegre gurultunk, ahol csatlakoztunk Petihez, és kezdődött a kaland.
A város körüli dombok kóstolgatása után az Őrség felé haladva bőven volt részünk kátyús egysávosban,
kanyargós élvezetben, földes útban, és murvás szakaszokban. Az elhagyatottabb helyeken néha félórákig nem találkoztunk emberekkel.
Peti mindent precízen megtervezett. Az útvonalat, a pihenőket, a látnivalókat, az ebédet, a visszautat.
Csodálhattuk a gyönyörű zöldellő tájat, a lankákat, a völgyekben kéklő kis tavakat, az erdőket, a mezőket, a virágos réteket.
Néha mesebeli kis falvakon haladtunk át. Nem siettünk.
Még Szlovéniába is átruccantunk egy kis templomlátogatásra.
A Kétvölgyi dombtetőn, a gyülekező viharfelhők már kitartóan masíroztak felénk. Menekülőre fogtuk a dolgot. Zalalövőn a
Borostyán tó partján falatozgatva kivártuk, amíg a vihar elvonult felettünk. Innentől már külön indultunk hazafelé.
Arival, néha 30-40 Km/h-val cammogtunk a vihart követve, mindig kicsit lemaradva, nehogy elázzunk. Este volt mire hazaértünk.
Csavarogni Jó!
Kattints a képre............
^^ Vissza a tartalomjegyzékhez